Előrebocsátom, hogy egyébként nem szoktam séfkabátban és
fullsminkben bohóckodni otthon. . Az úgy volt, hogy épp diabetikus
néró teasüteményt terveztem sütni, miközben ezzel párhuzamosan, ám
ettől teljesen függetlenül felmerült az igény egy "hivatalos"
fotóra, amin ketten vagyunk, a csoki meg én. A Zuram már hajnalban
rákezdte: mikor fényképezünk? Na most bizonyos kor felett ébredés
utánl ilyet kérdezni egy nőtől - már önmagában sértés.
Jogos felháborodásomat teasütemény-készítésbe fojtottam, ehhez a
következők kellettek:
170 g margarin
240 g liszt
150 g glükonon
4 db tojássárgája
reszelt citromhéj
diabetikus étcsokoládé
diabetikus sárgabarackdzsem
Hogy a bolond Néró, Róma felgyújtója mivel érdemelte ki,
hogy sütit nevezzenek el róla, nem tudni. Az én néróm egy
kevert omlós tészta, aminek a diabetikus változata vizsgatétel,
ráadásul épp cukorbeteghez készültünk látogatóba, szóval pont
kapóra jött. Hálistennek nagyon gyorsan elkészül, feltéve, hogy nem
kérdezgetik állandóan: na, fotózunk már? Nem. Hanem a puha
margarint habosra kevertem a glükononnal, ami egy por alakú
édesítőszer, cukorbetegeknek. A normál nérónál porcukrot
használunk. Egyenként hozzákerültek a tojássárgák, apránként a
liszt és a reszelt citromhéj. A lágy tésztából nyomózsákkal
félgömböket, babapiskótának induló hurkákat és kifliket nyomtam a
szilikonos sütőpapírra.180 fokos sütőben pár perc alatt
aranybarnára sültek, és baromi sok lett belőlük.
Cukormentes baracklekvárral összetöltöttem a nagyjából egyforma
darabokat, és amíg száradtak,l elfutottam sminkelni. Immár
kipirosítva és hófehér kabátkában nekiláttam csokit temperálni a
mikróban. Kis mennyiségnél elég jól működik, úgy kell, hogy az
apróra tört vagy pasztilla alakú csokit egy műanyag tálban félig
megolvasztjuk. Vigyázunk, hogy ne melegedjen túl, kb 40 fokosnak
kell lennie. Ha langyosnak érezzük, az kb jó. A langyos csokit
addig kevergetjük, amíg az utolsó darabok is teljesen beleolvadnak.
Mielőtt dolgozni kezdenénk vele, nem árt mintát venni a csokiból:
belemártunk egy kenőkést, és ha a csoki gyorsan, csíkmentesen,
fényesre szárad, akkor kezdhetjük belemártogatni a sütik egyik
felét.
Hacsak nem akar valaki közben lefotózni bennünket. Mert akkor
arra is vigyázni kell, hogy ne álljunk ellenfényben, ne
takarja ki az arcunkat a keverőkanál, ne látszódjék a háttérben a
sütésből eredő kupi, valamint ne csokizzuk össze a szép fehér
bohócruhánkat.. Ha elkészült a hatvankettedik kép is, akkor talán
kezdhetjük végre a mártást, már ha a csoki meg nem dermedt közben.
Ha igen, akkor vidáman újratemperáljuk, és már mehet is a
munka tovább. Kiflit, hurkát mártjuk,a kerek néróknak kis tölcsért
hajtogatunk szilikonos papírból, és azzal becsíkozzuk
(spíneljük) a sütik felületét.
Ha jól temperáltunk, a csoki egykettőre megköt, és már
dobozolhatjuk is, hogy aztán a vendégségben learassuk a babérokat,
mint a nérók császára. Hogy a hivatalos képek milyenek lettek, az
már más tészta.
Tovább »
Címkék: néró csoki teasütemény iskola
Belégzés, kilégzés, ezennel újraélesztem a blogot. Semmi
nyavalygás, csupán tényközlés, illetve dokumentálás.
Az elmúlt évet - a csokikészítés és -árusítás mellett
cukrászsuliba járkálással töltöttem. Hogy mennyit lehet megtanulni
a szakmából 10 hónap alatt, azt nem részletezném, szerintem a
végzett és gyakorlott (gyakorló) cukrászoknak megvan erről a
véleményük. Mentségemre szolgáljon, hogy nem akarok cukrászatban
dolgozni, főleg a csoki érdekelt, de arról ebben az iskolában nem
tudtam meg többet. A realitás az, hogy a legtöbb helyen ma is
úgynevezett bevonócsokit használnak, mert nem kell vele vacakolni -
temperálni, melegen tartani. Megolvasztjuk, aztán mehet a tortára.
Ja, hogy szar? Kit érdekel? Viszont olcsó. Persze nyilván van
kivétel, akinek nem inge, az ugye...
Közeledik a cukrászvizsga, meg különben is tiszta ideg vagyok,
úgyhogy elhatároztam, végigsütöm a vizsgatételeket. A
kakaóscsigával kezdtem, ami egy hajtogatott élesztős tészta, más
néven Blundeltészta. Kell hozzá némi idő, mert a tésztát feszt
hajtogatni meg pihentetni kell. Viszont a kettős lazítási módnak
hála (élesztő, hajtogatás) a tészta puha, ugyanakkor szép leveles
lesz.
16 db-hoz ezek kellenek:
250 g liszt
150 g vaj
25 g porcukor
10 g élesztő
5 g só
125 ml tej
1 db tojássárgája (francba, én kettőt tettem bele, most jövök
rá...)
Kezdődhet a macera: előtésztát gyúrunk a vaj 90%-ával és a
liszt 10%-ával. Téglalap alakúra formázzuk, irány a hűtő.
Aztán a langyos tejben egy pici cukorral feloldjuk az élesztőt,
a maradék liszttel, vajjal, cukorral, sóval, citromhéjjal tésztát
gyúrunk. Ha sima, egyenletes a tészt, kigömbölyítjük, bevagdossuk,
és langyos helyen pihentetjük kb. egy órát. (Közben megfőzhetjük az
ebédet, egy tojásos nokedli fejes salátával pont belefért, evéssel
együtt)
Ahelyett, hogy ledőlnénk egyet szundítani, elővesszük a szépen
megkelt tésztát, valamint a vajas részt. Négylevelű lóhere
alakúra húzkodjuk a tésztánkat, a közepére rakjuk a vajas tömböt,
és becsomagoljuk. A pakkot kinyújtjuk, lesöpörjük róla a lisztet,
majd három egyenlő részre bejelöljük. A bal oldali tésztarészt
középre hajtjuk, majd az egészre ráhajtjuk a jobb szélét. Ez a
szimpla hajtás. Ez után a tésztát derékszögben elforgatjuk, ismét
kinyújtjuk, liszt lesöpör, tészta négy egyenlő részre bejelöl. Most
a két szélső részt hajtjuk be középre, majd a kétszeres vastagságú
tésztát középen egymásra hajtjuk. Remélem, követhető. ez a dupla
hajtás. Nedves konyharuhát terítünk rá, és berakjuk a
hűtőbe.
Elmosogatjuk az ebéd szennyeseit. Jó esetben fél óra alatt rend
van, vehetjük elő a tésztánkat, hogy egy laza nyújtás után ismét
hajtsunk rajta egy duplát. Hűtőbe vissza.
Ekkor ihatunk egy kávét, írhatunk egy rövid blogot, vagy
levihetjük sétálni a kutyát, esetleg kiteregethetünk.
Utána elővesszük a tésztát, és nem, már nem hajtogatjuk, hanem
kinyújtjuk kb 1 cm vastagságúra. Megkenjük olvasztott vajjal, majd
megszórjuk porcukorral kevert kakaóporral (lehet dióval vagy
fahéjjal is.) Feltekerjük a tésztát, és a hengerből ujjnyi vastag
szeleteket vágunk. A tekercseket sütőlemezre fektetjük, kicsit
hagyjuk tovább kelni. Közben vajat olvasztunk, felmelegítjük a
sütőt 220 fokra, majd sütés előtt lekenjük a csigákat az olvasztott
vajjal (az iskolai gyakorlaton tejszínnel kentük, akkor nekem
jobban ízlett, mert szaftosabb, kevésbé ropogós lett a végeredmény.
A Könyv vajat ír elő).
A csigákat magas hőmérsékleten kezdjük sütni, majd kb 10 perc
múlva mérsékeljük a hőfokot. Készre sütjük, kihűlés után
porcukrozzuk, elmosogatunk, és végre szundítunk egyet, mielőtt az
első csigát felzabálnánk.
Tovább »
Címkék: kakaós csiga
Relatív negatív. Mert igazából pozitív.
A szokásos módon indult, fejfájás több napon át, pánik, még
erősebb fejfájás, jajistenem, újranőtt, vége, meghalás, nem megyek
orvoshoz, nem akarom tudni. Aztán persze orvos. Aki már ismeri a
hisztimet, úghogy helyből bezavar a ct-be. Abba, amelyikbe két éve
ugyancsak ő küldött be, és együtt nem akartuk elhinni azt, ami
akkor kiderült. Most pedig - még mindig nem hiszem el - leírta azt
a kifejezést, amiről azt hittem, nekem már sose lesz ilyenem:
negatív lelet. Hogy tudniillik eltűnt az agyamból a bumsztli.
Nincs. Csak a nyoma, az látszik, szóval nem álmodtam. Egy mázlista
vagyok, mondta az orvos, és lehet, hogy jobban örült, mint én, aki
föl se fogtam az egészet. Azóta se.
Mondjuk a fejem még mindig marhára fáj, de így már sokkal jobban
esik.
Tovább »
Címkék: rák
Nem tetszik az új hajam. Ami újranőtt, az göndör volt és őszes.
Miután túl jól vagyok, gondoltam, nekem frizura kell. Most vörös,
rövid és sima. Nem tetszik. Gondoltam, levágatom kopaszra, majd
mindenki sajnál, hogy jaj szegény, biztos rákos. Én meg röhögök
magamban, hogy nem is, csak szar volt a séróm.
Aztán növesztek egy göndör őszest.
Tovább »
Dobálom be a minap az aprót marékszám a parkolóautomatába. A
szokásos műsor: dobom a százast, kiköpi. Újradobom, újraköpi. Ütöm
az érmét a géphez, dobom megint, koppanva kiesik. Anyád. Kotrok más
érme után, nincs. Marad a százas. Kiesik. Dobom. Kiesik megint.
Kurvanyád.
Amíg ezzel szórakozom, eszembe jut, hogy mi lenne, ha be lehetne
dobni évekre is. Mondjuk van egy konkrét ötéves tervem, amit végre
akarok hajtani. Bedobom az öt évre szükséges összeget, és addig
tutira békén hagynak. Újradobok, ha még maradnék. Aztán megyek, ha
muszáj. De addig nyugi van, nincs bünti, nincs baszogatás.
Elparkolgatok egy időre. Akkor van gáz, ha a kurva élet-automata is
kiköpi az érmét...
Tovább »
Azt mondták - mind a hárman, akik látták -, hogy izgultam. Pedig
nem is. Mondjuk fura volt megint stúdiószagot szippantani :)
http://atv.hu/videotar/090903_tevesbol_csokladekeszito.html
Tovább »
Szétfőzni akkor kényszerül az ember, ha a család egy vagy
több tagja másképp eszik, mint a többiek. Nálunk ez megy már lassan
egy éve, a speckó diétám miatt. Először a sóhiánnyal küzdöttünk
(illetve küzdöttek az enyéim, mert bár utólag mindent meg lehet
sózni, azért az nem az igazi.) Egy szem sót sem volt szabad
használni, két gyötrelmes hónapon keresztül. Újabb és újabb
kajaötleteket kellett kitalálni, mert a már ismert ételek sótlanul
ehetetlennek bizonyultak. Bizonyos fűszerek tudtak segíteni a
dolgon, pl, a borsikafű. Mindenbe az került. Meg friss
petrezselyem. Ennek az időszaknak a legnépszerűbb étele a sült
zöldség volt, a tepsi egyik fele sózva, a másik nem. A tepsi egyik
felére gyakran került egy-egy szelet bacon is. Nem az enyémre.
Közben volt egy szétválasztós része is a diétának. Szénhidrátot
és fehérjét nem lehetett együtt enni. Ráadásul a fehérjét (húst,
tejterméket) csak este volt ajánlatos asztalra tenni. MAgyarul:
minden olyan, ami addig megszokott volt, tiltott lett: hús
krumplival, hús tésztával, hús rizzsel. Gomba, na az is tilos. Hús
zöldséggel, az igen. Vagy zöldség, sajttal, gabona, sajttal.
Esetleg zöldség zöldséggel. Ez így nem hangzik olyan rosszul, de a
gyakorlatban hamar depressziósra fordult itthon a hangulat.
Ráadásul tél volt, zöldség alig. Akkor utáltam meg a paradicsomra
rásütött mozzarellát, egy életre. Most - május óta - a vegánságom
teszi próbára a család türelmét. Egyrészt nem lehet velem
étterembe menni, mert ott többnyire hülyén néznek, ha azt mondom,
hogy se hús, se tojás, se sajt ne legyen a kajámban, mit tudnak
hozni? Hááát... rántott sajtot. Kösz.
Miután életem nagyobbik részében "normális" kajákat ettem
(kolbász, felvágott, oldalas, körözött, rántott csirke, hamburger,
lágy tojás pl), most elég nehéz változatosan és izgalmasan főznöm,
főleg úgy, hogy muszáj. Nem úgy van, mint régen, hogy na jó, éhesek
vagyunk, de fáradtak is, menjünk, együnk valamit (ld. rántott sajt)
Néha azért egy-egy indiai vagy más - zöldségeket kultiváló -
étterem bejátszik, de alapvetően főzni kell, ha enni akarok. És ha
már, akkor többnyire szétfőzni, hogy ne legyen nagyon kitolva
a többiekkel. Az ételek többsége jól tud együtt startolni a
lábasban. Csak később fajulnak el egyes adagok. Készült pl. töltött
karalábé: hat rendesen, darált hússal, ahogy kell, három pedig
gabonakolbászos rizzsel töltve. Elágazáskor a nagyobbik adag
megkapta a maga durva tejföldózisát, az enyémre meg
kukoricaliszttel elkevert rizstej került. Ez még viszonylag ehető
volt, bár az eredeti recept szerint készült rész határozotan
finomabb volt (nem főzök kóstolás nélkül...) Ám a kétfelé készült
töltött paprika rémesre sikeredett, de lgalább nem csak nekem,
hanem a többieknek is :) Miután a cukor is tiltólistás, a
paradicsomszószt mézzel édesítettem - , nem örültek...
A főzelékek szoktak még viccesek lenni: növény a fűszerekkel
megpároltatik, majd az adag kettéosztódik, ha van kedvem. Akkor az
egyikbe megy egy rendes tejfölös habarás, a másikba meg egy
rizstejes vagy szójatejszínes tönkölybúzás katyvasz. Ha nincs
kedvem pöcsölni, mindenki a katyvaszosat eszi. Önző dög vagyok. A
feltéttel ugyanez a helyzet: néha, ritkán , ha sokan vannak a
többiek, kaphatnak fasírtot. Ha csak ketten vagyunk, a "normálisan"
evő is zöldségropogóst kap. Nem szereti, szegény. De szolidáris,
azt mondja, miatta ne fáradjak... Amúgy is úgy van, hogy amíg
kiegyenlítettek a viszonyok, tehát egy liba- egy ló arányban
eszünk, addig a ló is azt kapja, amit a liba: zőccséget. Ha többen
vagyunk, akkor a húsevő többség kedvéért készül normális kaja is.
Néha kettőnknek is külön főzök, mert van, amit a legnagyobb
jóindulattal se lehet letuszkolni a Zuram torkán. Ilyen a
tejberizs: a két adag rizs közös fazékban indul, majd félpuhán
elbúcsúznak egymástól. Az egyik tejjel, a másik rizstejjel
folytatja a mutatványt. Citromhéjat, vaníliát mindkettő kap.
Szerintem a rizstejes is legalább olyan jó, mint az a
másik.
Vannak aztán olyan dolgok is, amelyek csak nekem készülnek, mert
a ló nem hajlandó a szájába venni. Például kiváló hamis
császármorzsát tudok rittyeteni, ha már nagyon szeretnék valami
édességet. Tojás és tej nélkül, természetesen. Kukoricalisztből,
búzadarából és rizstejből, mézzel.
Vagy ilyen a kávé. Régebben mindig tejeskávéval indult a
nap, komolyan be tudtam hisztizni, ha reggel derült ki, hogy nincs
tej vagy kávé. Most, hogy a koffein is tiltólistás, hónapok
indultak zöldteás regelekkel, míg eszembe jutott a pótkávé. Ha
nagyon rám jön a kávézhatnék, akkor gabonakávét iszom rizstejjel és
mézzel. Borzasztó.
A családi összejövetelek különösen mókásak: ha úgy igazán
összejövünk, vagyunk vagy húszan. Mindig készül valami durván
húsos, meg valami kímélőbb is az aktuálisan fogyózók, diétázók és
allergiások kedvéért. Velem új kategória keletkezett: nekem
általában teljesen külön főznek, amilyen aranyosak. Persze én meg
folyamatosan mások tányérjára pislogok, amit mostanában heveny
átnyúlkálás követ: egyszerűen muszáj megkóstolnom, ha már közös
asztalnál vagyunk, a Hús, meg én.
Szeptemberig tart még ez az állapot. Akkortól lazul a diéta,
állítólag. Idáig nagyjából rendesen betartottam, de mostanában
egyre fegyelmezetlenebb vagyok. Nagy néha elhajlok, és olyankor mit
eszem? Füstölt párizsit majonézzel! Korábban sose szeretettem, de
most teljesen rá vagyok kattanva. Azt hiszem, esetemben ez a
zugevés csimborasszója. Minden benne van, ami számomra tilos: hús,
zsír, tartósítószer, rengeteg só, aroma, meg a fene tudja, mi még.
De mit csináljak, ha egyszer annyira finom!
Tovább »
Címkék: diéta
Csak a történeti hűség - és féltucatnyi hűségesen aggódó
olvasóm kedvéért lejegyzem, hogy a negyedévente szokásos csűbehúzás
(MRI) eredménye: továbbra is jól vagyok.
Halleluja
Tovább »
Bejutottam a hőn vágyott rendelésre. Igaz, a doki ma is
másfél órát késett. Na de másfél óra, mi az nekem, aki szokva
vagyok akár három órányi rezzenéstelen arccal történő sorbanüléshez
is. Viszont az asszisztens nagyon aranyos volt, emlékezett rám a
múlt hétről, és behívott elsőnek.
Apró áramütések sorozatával kiderítette a Zorvos, hogy nem
alagút-szindróma, nem is neuropátia, hanem csak az amúgy is folyton
fájó nyakcsigolyáknál basztatja valami az idegeket, amitől
zsibbadnak és fájnak a kezeim. Hát ennyi, mondtam én, hogy hepiend
lesz. Valójában attól féltem, hogy a hülye limfóma ette be magát a
gerincembe is, és az csinálja a cirkuszt, de a doki szerint
nem.
Már csak a hirtelen jött torokgyulladással kell megbírkózni, meg
persze szorgalmasan elenni dugiban a Zuram Voltarenjét, hogy ne
fájjon a nyakam. Hogy a kezem mikor és mitől jön rendbe, azt
egyelőre nem tudni, de hát ezért szappanopera, maradjanak velünk,
az is kiderül egyszer, ha megérjük.
Tovább »
Ez már tényleg olyan, mint egy szappanopera. Megint
bepróbálkoztam a zsibbadós vizsgálattal, hiába. Másfél hónapja
kaptam az időpontot, ma délutánra. Egyebek mellett ezért maradtam
itthon, miközben a család boldogabbik fele Prágában tömködi a
knédlit az arcába. Gondoltam, ha már ilyen kurva nehéz bejutni erre
a hülye vizsgálatra, most a végére járok. Előzőleg - csak a
beutalóért - kétszer három órát seggeltem végig. Tudom én, hogy az
időpont csak irányadó, amolyan "gyere ide te hülye, ha nincs jobb
dolgod, aztán várjál sorodra" típusú széljegyzet a beutalón. Biztos
ami ziher odamentem háromnegyed egyre, akkorra voltam rendelve.
Addigra már négyen tornyosultak előttem a zsebkendőnyi, klímátlan
váróban. Asszisztens közölte, hogy a doki késik. És tényleg. Orvos
kettőkor esett be egy másik rendelésről. Hamar kiderült, hogy
bizony ez a procedúra, amire jöttem, 45 percig tart, és mind a
négyen egy ilyenre várnak előttem. Illetve nem olyan hamar derült
ki sajnos, hanem csak úgy három után valamivel.Rezignáltan kértem
egy új időpontot, és ezzel vége volt ennek az epizódnak is. Snitt,
stáblista. Rendezte: az élet. Producer: OEP.
Mondjuk egy szavam se lehet. Inkább vagyok egy ilyen kis unalmas
és elhúzódó szappanopera mellékszereplője, mint egy
vészhelyzet-epizód drámai hősnője. Osztottak már ilyen
szerepet is, de az nem állt túl jól.
A következő rész tartalmából: hősünk újra felkeresi a távoli, ám
kietlen szakrendelőt, hogy újabb betegtársak élettörténetével
ismerkedjék. Közben kitartóan ül, és vár. Vajon kiderül-e végre,
mitől zsibbad hősünk? Bejut-e a hőn áhított vizsgálatra? Maradjanak
velünk, a jövő héten mindenki derül!
Tovább »
Címkék: orvos
Tegnap - szokásomtól eltérően - nőnek öltöztem, vagyis
volt dekoltázsom. Megyünk lefelé a Zurammal a liftben, hosszú az
út, unatkozik. Beakasztja a Hondás kulcstartóját a mellyeim közé.
Kérdem tőle: Honda vagyok? Mire ő, fuldokolva: nem honda, csak
öheg.
Ezen röhögött még délután is, a dög. És nem értette, miért
duzzogok.
Az én uham egy szahházi, tudja meg a világ!
Tovább »
Na, a Velaxin is ment a levesbe, a hasonszőrű
kemikáliákkal egyetemben. Láss csodát, mióta nem szedem,
vérnyomásom a helyére került, úgy értem, le, és a fejemben sem
érzem már azt szüntelen, hogy keresztbe állnának a gerendák. Most
csak szimplán hülye vagyok, de az még belefér.
Voltam Csopakon, az MBSR elvonuláson. Most bármit írnék róla rém
hülyének kéne éreznem magam, hisz egy csomó mindenféle szakember
volt ott, főleg cihológusok. Inkább csak annyit, röviden, hogy én
hogyan éreztem magam. Hát, kurvajól! (A szabadosság az altató
rovására írandó, már kezdek beállni, szóval nyugi, rövid poszt
lesz.)
Pár éve ha azt mondja nekem valaki, hogy egyszer majd elvonulok
a világba stresszoldani, mazsolát lassan majszolni, harmatos fűben
csigalassan, mezítláb araszolni, hát azt az embert én körberöhögöm.
Szerencsére ma már nem tenném. Életem egyik legjobb döntése volt,
hogy elmentem Csopkara. Ja, hogy minek? Jon Kabat-Zinn tudatosságon
alapuló stresszcsökkentő tréningjén voltam, egy szűk 60 fős
társaságban. Rég kaptam már ennyi impulzust arra vonatkozóan, hogy
miként is kéne léteznem ezzel a kupaccal, akit testként hordozok
magammal (töppedtikerszarkóma, ha tudod, mire gondolok) Jon
fantasztikusan intuitív mesternek bizonyult: még a zavarosan
megfogalmazott kérdésekre is olyan penge válaszokat adott, hogy
csak pislogtam. Néha már-már eljutottam a jelen pillanatba, amiben
folyamatosan tartózkodni kéne ahhoz, hogy ne aggódjak a múlt miatt
és ne rágódjak a jövőn. Már egy ideje sejtem, hogy így van, de most
pontos útmutatást kaptam arra, hogyan töltsem a jelenben a
következő pillanatot. Meg a következőt. Mert nincs két egyforma.
Kaptam egy ígéretet arra, hogy a most és a halálom pillanata között
még végtelen számú pillanat létezik, még akkor is, ha ez a
nemkívánatos esemény a közeljövőben következne be. Jon szerint
egyedül rajtam múlik, hogy ezeket a pillanatokat hogyan élem meg.
És tényleg. Ha végtelen számú, akkor még néhány hibázás után is
marad egy csomó olyan pillanatom, amelyből kihozhatom a
legeslegjobbat.Rajta vagyok.
A másik, amitől dobtam egy hátast, az azt hiszem, direkt nekem
szólt ,miután feltettem egy idióta kérdést.
Jon azt mondta: szinte mindannyian egy sajátos fátylon keresztül
nézünk a gyerekeinkre .Az elvárásaink, a korábbi emlékeink ködén
keresztül látjuk őket, vagyis nem látjuk őket valójukban.
Észrevétlenek maradnak. És ha valakit nem vesznek észre, az bizony
nagyon tud fájni az illetőnek. Na, nekem már ennél a résznél gombóc
volt a torkomban, de volt tovább is. A legtöbbször így viselkedünk
saját magunkkal is - tette hozzá a mester, ami sajnos nagyon
betalált nekem, úgyhogy igazi idióta módjára kénytelen voltam egy
szolid sírós magánszámot előadni. Csak páran vették észre, köztük
Jon, aki átölelt, és a remek angolommal abban maradtunk, hogy it's
OK.
Azóta jól vagyok, persze szorongok, hogy nem csinálom jól, nem
meditálok eleget, meg ilyenek, de ezt a hétvégét azzal a nagyon sok
szép pillanattal már akkor sem veheti el tőlem senki.
Úgy tudom, nyolc napos tréning ősszel indul ismét az Onkológián,
bár ha valaki oda be akar jutni, nem árt egy kicsit rákosnak
lennie. Vagy önkéntes segítőnek legalább. Lehet, hogy ez nem igaz,
bővebb infót a megnyerő nevű www.daganatok.hu oldalon lehet
találni.
Tovább »
Címkék: stressz rák
Hordom a külonboző alkatrészeimet orvoshoz. Ma a neurológia volt
soron. Ugy tudtam, ma vegre, hosszas varakozas utan elvegzik azt a
vizsgalatot, amibol kiderul: mitol zsibbad. Egyszer mar majdnem
kiderult: ultem megadoan 3 orat a varoban de nem jott el az en
idom. Na de ma. Ujabb 3 ora varakozás utan bejutottam. Mondom a
dokinak: zsibbad. Ugye most megvizsgaljak? na neeem holgyem, majd
kap az EMG vizsgálatra egy beutalot, nezzuk csak, masfel honap
mulva lesz hely. leortem hagytam magam vegigvizsgalni, Dani, te
tudod, hogy mar kivulrol tudom az egesz hajcihot, es Isten a tanum,
hogy nem elvezem, nem azert jarok. Ez itt uj doki, marmint nekem.
Seperc alatt megfejti, hogy depresszios vagyok, majd letol, hogy
nem veszem komolyan. Nem, csakugyan, de csak azért mert az
agydaganatom maradéka annyira extrovertalt, hogy mindenképp
ragaszkodik a foszerephez. Mindegy, doki szerint fejfájásra,
zsibbadásra, agressziora! egyaránt jo ok a depi. Kapok is
gyoccert, Velaxint, amitol eloszor rohogogorcs kerulget
(vigyazza velax, kivaltalak!). Rogton ezutan elkap az onsajnalat es
eros bogesbe kezdek, egy perccel az utan, hogy megkerdeztek,
szoktam-e sírni. En, dehogy, bruaaaa. Nem is ezert, csak megint tok
foloslegesen ultem vegig tobb orat azzal toltve hogy sakkozom a
lehetosegeimet, majd bekerulok egy tulhajszolt doki elé, aki nem is
azt a vizsgalatot vegzi, amire en keszultem. Megkerdeztem, hogy
van-e ertelme ujabb sorokat vegigulnom, kozelebb leszunk-e
barmihez, Mert ha csak megtudjuk, hogy miert zsibbad, de nem
tudjuk, micsinaljunk vele, akkor ott egye a fene zsibbadva. Erre
foorvos beduhodott, hogy nem lehet igy hozzaallni, de szerintem meg
csak igy lehet, ha nem akarok foallasu beteg lenni, akinek a
ruhatáros elore koszon es keresztneven szolitja.
Mindenesetre juli 17re mar van programom, es meg egy gyongyszem
az ambulans lapbol: tudata tiszta, gondolkodása alakilag ép,
tartalmilag panaszaira beszukult. Baszki, mi masert megy orvoshoz
az ember, ha nem azert, hogy elpanaszolja a bajait?
Beszélgethettunk volna az idei malnatermesrol is vagy kedvenc
temamrol, a tacskofelek szocializaciojarol, de felek, akkor meg
elmebetegnek nyilvanitott volna. És valami mást kapok Velaxin
helyett.
Tovább »
Címkék: rák
Nem állítom, hogy egyszerű, azt sem, hogy nekem olyan jól menne,
de mindenképp érdekes.A tudatos figyelmen alapuló stresszcsökkentés
(Mindfullness Based Stress Reduction) valójában meditációs és
relaxációs gyakorlatok sora, a módszert egy amerikai prof – Jon
Kabat-Zinn – dolgozta ki.
A professzor szerint a módszer rendszeres használata krónikus
betegségekben (és persze egészségeseknél is) csőkkentheti a
stresszt, szorongást és a fájdalmat.
Emlékszem, az első foglalkozáson pl. megtanultunk enni. Két szem
mazsolát majszoltunk el kb egy óra alatt. Soha nem gondoltam, hogy
ennyi zamat, illat, napfény és bársonyosság fér el egyetlen apró
szem aszalt szőlőben. Egyébként is az egész módszer a tudatos
jelenben levést tanítja, ami nem áll távol a buddhista tanítástól
sem. Nem véletlen az egybeesés, a professzor igazgatósági tagja
annak a Mind and Life Institute nevű szervezetnek, amely a Dalai
Láma és nyugati tudósok közötti párbeszédet koordinálja.
A klinikai gyakorlatban 30 éve használják a módszert, nálunk
tavaly óta próbálkoznak vele, egyelőre kísérleti jelleggel. A
Rákliga daganatos betegeknek szervezett csoportot, akik ingyenesen
kipróbálhatták a tudatos stresszoldás technikáit. Így
keveredtem oda magam is. Nem akarok hosszan élménybeszámolni, azért
sem, mert nem tudtam részt venni mind a nyolc foglalkozáson. Ám
amin mégis, az a mazsolaevésen túl is érdekes volt, és igen
hasznos. Az egyik relaxációs CD-t egy időben napi szinten
használtam, manapság lusta vagyok - és stresszes.
Azért írok mégis róla, mert a prof most először Magyarországon is
tart előadásokat, sőt lesz egy meditációs elvonulás is, amit ő
vezet majd. És azt gondoltam, hogy hátha valakinek ez épp jól jön,
addig is, amíg a tibeti zarándokútra való összejön…
Előadások:
Június 25 16.00 Nyílt publikus előadás, Károli Gáspár Egyetem (III.
Bécsi út 324)
Június 26 10.00 Nyílt szakmai előadás Semmelweiss Egyetem Klinikai
Pszichológiai Tanszék (VIII. Tömő u. 25-29)
Az egyetemi előadások ingyenesek, a workshop Csopakon lesz június
26 és 28 között. Ha valakit érdekel, szívesen küldök kontaktot.
Tovább »
Címkék: stresszcsökkentés
vagyok, állítólag. Magyarul, a tavaszi Wagner-napokon, azaz a
sorozatos kivizsgálásokon csupa jó dolog derült ki. Meg néhány pici
rossz, de az kit érdekel, mikor a daganat a fejemben továbbra is
megy szépen összefele. Ma közölte velem az orvosom a jó hírt,
egyelőre telefonon, aztán csütörtökön írásba is adja majd. Csak ne
lennék ilyen hulla fáradt, mióta ez a hülye meleg van. De legalább
szépen tojnak a nyulak.
Tovább »
Címkék: nyúl, rák
